James Patterson

Annyira szeretlek, hogy még a gondolat is fáj. Kérlek, higgy nekem. Te vagy számomra a fény, a véget nem érő nyár.

Képzeld el, hogy az élet egy játék, amiben öt labdával zsonglőrködsz. A labdák neve: munka, család, egészség, barátok és tisztesség. Mindegyiküket a levegőben tartod. Ám egy nap megérted, hogy a munka gumilabda. Ha leejted, felugrik. A többi - a család, az egészség, a barátok és a tisztesség - üvegből van. Ha az egyik lepottyan, megmásíthatatlanul megkarcolódik, megreped vagy akár ezernyi darabra is törhet. Csak akkor kezdheted megteremteni az egyensúlyt az életedben, ha valóban megérted az öt labda leckéjét.

A rég várt hajók Üresen térnek meg, vagy a mélység foglyai, A szemek előbb a könnyekből, aztán az álmokból fogynak ki.

A holtakat nem lehet visszahozni. Még csak azt sem érti az ember, miért történnek meg dolgok. A legtöbb, amit tehetünk, az, hogy nyugalmat szerzünk az élők lelkének.

Ha kész vagy visszanézve nevetni a dolgokon, akkor most is képes vagy nevetni rajtuk. A dolgok általában nem annyira rémesek, mint első pillantásra tûnnek.

Hogy együtt voltunk, az a lehető legjobb dolog, ami történhetett, és én ezt az igazságot érintetlenül és a maga gyönyörûségében akarom meghagyni.