James S. A. Corey

Még a felettünk hatalommal bírók is gyengék. Szarnak, véreznek, és amiatt aggódnak, hogy a gyerekeik talán már nem szeretik őket. Szégyellik az ostobaságokat, amiket fiatalon csináltak, és amikről mindenki más megfeledkezett már. Ezért aztán sebezhetők. Mindannyian a minket körülvevőkkel határozzuk meg önmagunkat, mert mi efféle majmok vagyunk. Nem tudunk felülemelkedni ezen. Így amikor figyelnek minket, hatalmat adnak a kezünkbe, hogy őket is megváltoztassuk.

Mindenütt jelen lenni ugyanúgy láthatatlanná tesz, mint sehol sem lenni. A kontraszt adott alakot a dolgoknak. A világosság hozta létre a sötétséget. A teljesség az ürességet. A magány annak a határait jelölte ki, ami a magány ellentéte, bármi legyen is az.

A kormányok meggyőződésre épülnek. Nem szabadságra. Nem igazságosságra. Nem erőre. Azért léteznek, mert az emberek azt hiszik, hogy léteznek. Mert nem tesznek fel kérdéseket.

Ha a világ megváltozik, a szabályok is változnak vele.

Az életben az egyetlen jog, amivel bárkivel szemben élhetsz, az, hogy otthagyod.

Nem várhatjuk, hogy mindenki egy véleményen legyen. (...) Bizonyos százalékunk mindig is seggfejként fog viselkedni.

Változnak a dolgok, és nem változnak vissza.

A fiatalságban nincs elég méltóság. A fiatalság plusz a szerelem még rosszabb.

A politikusok mind szerencsejátékosok. (...) Mindent megteszünk azért, hogy befolyásoljuk az esélyeket, de a világmindenség azt teszi, amit jónak lát.

A világmindenség nem több egymásnak csapódó atomoknál, molekuláknál és energiánál, amíg ki nem alszik a fény.