Jan-Werner Müller

A politikai ítélőképesség annyit tesz, mint helyes megkülönböztetést tenni.

A demokrácia megköveteli a pluralizmust és annak az elismerését, hogy tisztességes feltételeket kell biztosítsunk ahhoz, hogy egyenlő, de egyben elvitathatatlanul különböző polgárokként együtt élhetünk.

Az egyedülálló, homogén, autentikus nép csupán kitaláció.

A "demokrácia" jelenti az aranyérmet a politikában, és ezért az autoriter kormányok óriási összegeket fizetnek a különféle lobbistáknak és PR-szakértőknek, hogy bebizonyítsák: a nemzetközi intézmények és a nyugati elit őket is valódi demokráciáknak ismeri el.

Az egész népet sohasem lehet megfogni és képviselni - nem utolsósorban azért, mert soha, egyetlen pillanatig sem marad ugyanaz: a polgárok meghalnak, új polgárok születnek. Ám mindig erős a kísértés, hogy valaki azt állítsa, ismeri a népet mint olyat.

Ha valóban úgy hinnénk, hogy minden polgár egyenlő, akkor akár sorsolás útján is betölthetnénk a hivatalokat, ahogy az ókori Athénban.

Az ember nem lehet egyszerre dühös és sértődött: a harag azonnal kifejeződik, míg a sértődöttség bosszúvágyként hosszú ideig munkál.