Jankovich Ferenc

Az asszony a ház lelke, a család szíve volt. (...) Hivatása nem csupán abban áll, hogy szeresse otthonát, a házimunkát (mert nem esik le az aranygyûrû az ujjáról, ha jól főz, állatokat tart és kertészkedik), hanem attól is, hogy a serdülő ifjúságból jó katonákat, jó magyar asszonyokat neveljen a köznek. (...) S nem közönséges szív dobogott az olyan nő keblében, aki kettős feladatában egyformán megállta a helyét.

Ne félts! ne hidd, hogy nélküled maradtam. Angyalok hû világa vesz körül.

Nem a hiúság hajszol engemet.

Tegnap éjjel álmomban rózsák nyíltak ágyamban, a zöldbékák kánonban énekeltek a lombban.

Egyszer él az ember a földön, és a boldogság titka a szívbeli, benső nyugalom. Hogy békességben éljünk önmagunkkal.

A boldogság a szerénység virága, csak a jámboraknak illatoz.