Jávor Pál

Minden színésznek a neki való szerep a nagy.

Negyvenéves korában kezd el igazán színész lenni a színész. Ha a dér már megcsípte, mint az aszúszőlőt.

A színész gyönyörûen, tökéletesen csiszol önmagában egy-egy szerepet. Nagy erőfeszítés kell hozzá. Olyan a színész munkája, mint a gyémántköszörûsé. Az idegen embert - a "szerepet" - , a "gyémántot" csak gyémánttal lehet formára köszörülni. Szíveket csak szívvel. S a Nagy Szerep az, amelyben a színész gyémántköszörûsnek érzi magát.