Jean Meslier

Minden nép azzal büszkélkedik, hogy csakis ő imádja az igaz istent, az egyetemes istent, az egész természet urát. De ha az ember közelebbről megvizsgálja a világnak ezt a fejedelmét, úgy találja, hogy minden társadalom, minden szekta, minden vallási szövetkezés vagy csoport e hatalmas istent hitvány uralkodóvá fokozza le, akinek gondoskodása és jósága csak az alattvalók kicsiny körére terjed ki (melynek tagjai azt képzelik magukról, hogy csakis ők élvezhetik kegyeit), a többiekkel pedig egyáltalán nem törődik.

A csoda olyan mûvelet, mely szöges ellentétben áll a természet törvényeivel. S szerintetek ki hozta ezeket a törvényeket? Isten. Következésképp a ti istenetek, aki szerintetek mindent előre látott, szembekerül azokkal a törvényekkel, melyeket saját bölcsessége írt elő a természetnek! E törvények tehát hibásak; vagy legalábbis bizonyos körülmények között nem felelnek meg többé ugyanazon isten elgondolásainak, hiszen azt tanítják nekünk, hogy isten jónak látta felfüggeszteni vagy megmásítani őket.

Az emberi agy, főleg a gyermeké, lágy viasz, amely befogad minden hatást, amelyet gyakorolnak rá: a nevelés készen ad neki csaknem minden véleményt, olyan korban, amikor még képtelen önmaga ítéletet alkotni.

Szabadnak hiszed magad, mert azt teszed, amit akarsz; de vajon szabadon döntöd el magadban, hogy akarj-e vagy ne akarj, kívánj-e vagy ne kívánj? S vajon akaratodat és vágyaidat nem olyan tárgyak vagy tulajdonságok ébresztik fel szükségképpen, amelyek semmiképp sem tőled függenek?

Ha az embernek hatalmában áll rosszat cselekedni vagy megsérteni istent, akkor kénytelenek vagyunk ebből azt a következtetést levonni, hogy istent saját akaratából sértik meg; hogy a teremtő isten döntése alapján viszi véghez az ember a rosszat: máskülönben az ember olyan okozat lenne, amely ellenkezik a létét előidéző okkal.

Ha isten végtelen, akkor még kevésbé van az emberért, mint az ember a hangyákért. Egy kert hangyái helyesen gondolkodnak-e, ha bele akarnak avatkozni a kertész elgondolásaiba, vágyaiba, terveibe? Igazuk van-e, ha azt állítják, hogy a versailles-i parkot csakis az ő kedvükért ültették, s hogy egy pompakedvelő uralkodó jósága csakis őnekik akart fenséges lakóhelyet nyújtani?

Nincs egy olyan végtelenül tökéletes lény, aki magát tökéletességében mindenkivel megismertetné és megszerettetné. Hiszen ha tökéletességében megismertetné és megszerettetné magát, akkor senki sem akarná, sőt nem is tudná tagadni őt, vagy kételkedni létezésében, mint manapság sokan teszik.

A vallás nem egyéb, mint a korlátolt emberi elmék olyasmivel való elfoglalása, ami felfoghatatlan számukra.