Jean Racine

Szerelemben, uram, mit sem számít az ész.

Eskühöz mindig a hitszegők folyamodnak.

Nem féli a halált, ki élni nem szeret.

S most már hiába van minden igyekezet, Keresve önmagam, magamra nem lelek.

Soha! Gondolt-e rá Felség, hogy mit jelent ez, Milyen iszonyu szó annak, aki szerelmes?

A gyanakvás nagy sziveknek Oly tudománya, amit tanulni nem sietnek.

Mit nem érhet el a barátság s szerelem?

Nincs oly titok, amit az idő fel ne fedne.

Önmagamat tönkre csak magam tehettem.

Mindent elveszítettem, de megmaradtam Én; és ez elegendő.

Szemem nem láthatott, szavam nem szólhatott, Testem jégben tüzelt és tûzben vacogott.

Szerettelek hûtlen, mi lett volna, ha hû vagy?

A tragédiának nincs szüksége vérre és halálra. Elég, ha mindent átitat az az eluraló szomorúság, miben a tragédia kedvét leli.

Örömünk rendeltetése nem más, mint hogy megosszuk másokkal.

Ne adj szívet, melyet nem fogadhatnak el.

Vajon őszinte hit az, amelyik nem cselekszik?

Hogy tudnám őt, kit úgy szerettem, nem gyûlölni?