Jean Webster

A fiatalság nincs összefüggésben az évek számával, csak a lélek frissességével.

A legtöbb ember nem is él, csak rohan. A messzi látóhatáron hunyorgó távoli cél felé igyekeznek, és nagy igyekezetükben annyira kifulladnak és elfáradnak, hogy észre sem veszik a szép, csendes vidéket, amely mellett elhaladnak, és aztán az első dolog, aminek tudatára ébrednek, a saját öregségük, amikor fásultságukban már egészen mindegy nekik az is, hogy elérték-e céljukat vagy nem.

Hézagos tudásunk folytán mindig érezzük, hogy számtalan lehetetlen problémával állunk szemben - de azért mégis meg vagyunk elégedve önmagunkkal, s nagyra tartjuk saját szellemességünket. Nem a nagy örömök azok, amelyek az ember hangulatát irányítják, sokkal inkább a kicsi örömök.

Az alázatosság és lemondás egyszerû tehetetlenség.

Kezdem megérteni, hogy az egész élet csak egy játszma, amelyet olyan ügyesen és jól kell megjátszanom, hogy örömöm teljék benne. Ha vesztek, vállat vonok és nevetek, ha pedig nyerek, ugyancsak nevetek. Bárhogy is van, azon leszek, hogy tréfásan fogjam fel a dolgokat.

Lelkemben a jó tulajdonságok úgy szunnyadtak eddig, mint gyenge hajtások, amelyek dideregve bújnak el a fagy és hideg elől, de a forró napsugár édes melege hamarosan előcsalja, és magasra növeszti őket. Hiszen így van ez mindenkivel! Én nem vagyok híve annak az elméletnek, hogy a balsors, a szenvedés és a csalódás edzi szilárddá a jellemet. Az a boldog ember, aki a szeretet melegén nevelődött. Ez az igazi emberszeretet.

Igazság szerint, ha két ember olyan tökéletesen összeillik, hogy mindig boldogok, ha együtt lehetnek, és mindig elhagyottnak érzik magukat, ha elszakadnak egymástól, nem szabadna tûrniük, hogy bármi a világon közéjük álljon.

Amink nincs, és sose volt, az nem hiányzik - de rettenetesen nehéz később lemondani olyasmiről, amit már megszoktunk.

Az a rémes a vakációban, hogy amint elkezdődik, a boldogságra máris felleget borít a tudat, hogy hamarosan véget ér.

Ha az ember önző módon csak magára gondol, és semmibe veszi a mások életét, nem kerülheti el végzetét.

Ha két ember nem illik egymáshoz, nincs a világon olyan szertartás, amely egyesíthetné őket.