Jeanne Mackin

A szeretet olyan dolog, amit többnyire magától értetődőnek veszünk, ám ha kimondjuk, akkor kitölt bennünket, árad az utcán és a városban, visszatér önmagához, és utána már csak semmiségekről lehet beszélgetni, hisz a legfontosabb dolgot már kimondtuk.

Az élet elég szomorú önmagában is, a zenének fel kell ráznia az embert.

A szerelem egyik összetevője, hogy mit érzünk a másik ember iránt, a másik meg az, hogy neki köszönhetően mit érzünk saját magunk iránt.

Visszatérni soha sehová nem lehet. Az idő olyan, mint egy nyíl, mindig csak előrefelé mutat, sohasem hátra.

A jövő mindig csupán egy-két lépésnyire van tőlünk.