Jens Peter Jacobsen

A kedvesem egy drága lány! Egy édes, drága lány! E fényes földön hozzá fogható nincs senki még, olyan, akár a forró, déli ég, s a tiszta hó.

A szerelem (...) szárazság idején összezsugorodik, kiszárad s ha azután egyetlen egy enyhe, meleg éjszaka borul rá, újra kibontja leveleit, újra zöldel, újra virít, szebben mint valaha.

A szerelem olyan, mint a virág. Ha egyetlen egy hideg éjszakán elfagyott, a másik napon belehal a sebeibe.