Jim Crace

Nincsen annál magányosabb, mint túlélni azt, akit már megszoktunk szeretni.

Csak a változás állandó; a mindenségben semmi sem tartós vagy tétlen; hanyatlás és növekedés szinonimák; a homokszem erősebb és tartósabb, mint a szikla.

A szem ékesebben szól, mint a száj, és halkabb suttogást meghall a fülnél.

A józan ész (...) néha fagyosabb a jégcsapnál. És metszőbb.

Nehéz olyan arcról olvasni, ami állandóan mosolymaszkot visel.

A nem használt izom megmerevedik, akár a száradó rongy.

A titok olyan, akár a terhesség: egy ideig még lehet takargatni, de aztán elkezd sivítozni.