Jiri Wolker

Minden dolog titokzatosabb a megismerés által, mellyel birtokunkba vettük. Férfi és nő viszonya egyszerû és természetes akkor lesz majd, amikor szerelmük és cselekedeteik súlypontját szívükről áttelepítik egy más mezőnyre, mikor a szerelem nem célja, hanem egyik eszköze lesz az életnek.

Érdemes megfigyelni, hogy a nő mily mértéktelenül változik térben és időben. Változik a férfi is, de ez a változás inkább alkalmazkodás a nőhöz. A férfit minden korban egyfajta állandó törekvés jellemzi, a nőt viszont más-más. A nő arcát legjobban az irodalom tárja fel. Kérdéses, ábrázolják-e, vagy alkotják a nőt a költők? De ha olyannyira alkotják is, felfogásuknak a valósághoz kell igazodnia. Mondják, a nőkben tükröződik vissza legteljesebben egy-egy korszak. A nők örökösen fiatalok, öröklétig változnak, hogy minél könnyebben illanjanak el a férfikézből, amely amúgy is minduntalan utánuk nyúlik.

Azt mondta valaki: az asszony csoda - valaki meg hozzátette, hogy minden csoda e világon. Azt hiszem, nem Isten teremti a csodát, hanem az emberek szíve. Minden, amit szeretünk, csodává alakul. Így van tehát, hogy leggyakrabban csoda számunkra az asszony.

Az önfeláldozás a női jellem alapvető vonása. S ez is másfajta, mint a férfié, aki úgy áldozza fel magát, hogy tudva tudja, áldozata summája annak a kudarcnak, melyet maga folytat áldozata erkölcsi értelmével. A nő föláldozza magát, mivel ez örömet szerez neki. Áldozata maga a cél, nem az, ami megváltja; nem úgy lobban el, mint a férfi, hogy evvel elérjen valamit, hanem pusztán azért hamvad el, hogy feláldozza magát.

A nő erejét érzelmek vezénylik, azok kívül állanak a törvényen, s ezért hatásuk előre kiszámíthatatlan. Az erős férfi csak erre-arra képes. Az erős asszony mindenre képes.

A haláltól nem félek, a halál nem rossz, a halál a nehéz életből csak egy darab, a hosszú haldoklás az, ami rémes, ami rossz még, midőn a kilőtt érzékek mindenről, mindenről erőtlenül visszahullanak.