Jo Nesbo

Az igazságtalanság olyan, mint az időjárás. Ha az ember nem tud vele együtt élni, akkor el kell költöznie. Az igazságtalanság nem a gépezet része, hanem maga a gépezet.

- Miért lettünk mi barátok? - Hát, mert egymás mellett nőttünk fel. - Csak ennyi? Egy demográfiai véletlen? Semmi lelki rokonság? - Nekem nem tûnt fel semmi ilyesmi. Amennyire én visszaemlékszem, csak egy dolog volt közös bennünk. - Mégpedig? - Hogy egyikünkkel sem akart barátkozni senki.

Nekem csak olyan barátaim vannak, mint te. (...) De a feleségem ismer néhány rendes embert is.

Még ha az elevenébe vág is a dolog, akkor is mindig tudatosítania kell magában, hogy mit érez. És mindenkor fel kell mérnie, hogy az tönkreteszi-e.

Csupán egy dolog van, ami üresebb, mint szerelem nélkül élni, mégpedig az, ha az ember fájdalom nélkül él.

A legtöbb ember fél egyedül lenni. Engem viszont szabaddá tett, erőssé és sebezhetetlenné.

Ha az ember hozzászokik a luxushoz, hogy mindent többször ellenőrizzen, hanyaggá válik.

Egyes vélemények szerint, amikor fáradtak vagyunk, az ingerületek lassabban vivődnek az idegpályákon, így mire az információ tudatosodik, egy ideje már ott volt a tudattalanunkban. Ezért éljük meg felismerésként. A fáradtság lehet a magyarázata annak, hogy a déjá vu érzése leggyakrabban a munkahét végén jelentkezik. A kutatások ennél többel nem nagyon járultak hozzá a jelenség magyarázatához. A péntek a déjá vu-nap.

A boldogság (...) olyan, mint a heroin, ha egyszer belekóstoltál, megtapasztaltad a létezését, soha nem leszel képes beletörődni az átlagos, boldogság nélküli életbe. Mert a boldogság nem más, mint elégedettség. A boldogság nem természetes. A boldogság vibráló, rendkívüli állapot, másodpercek, percek, napok - és idővel rájössz, hogy nem tart örökké. A hiány pedig nem utána jön, hanem a boldogsággal egyidejûleg. Mert vele együtt megérkezik a fájdalmas felismerés, hogy már semmi sem lehet ugyanaz, és máris hiányzik az, ami megvan, rettegsz az absztinenciától, a veszteség miatt érzett gyásztól, átkozod, hogy megtudtad, mit vagy képes érezni.

Ez a hátránya annak, ha az ember elpusztítja a kártevőket. Belenyúl a táplálékláncba, és nem tudja, hogy ezzel csak teret ad valami másnak. Valaminek, ami talán még annál is rosszabb, mint amit eltávolított.

A pénz olyan, mint a smink. Mindent elfed, mindent meg lehet szerezni vele, azt is, ami állítólag nem megvásárolható: tiszteletet, csodálatot, szerelmet.

A sitt rosszabb, mint a halál (...). A halál egyszerû, felszabadítja a lelket. A börtön viszont felzabálja az ember lelkét, míg végül semmi emberi nem marad belőle. Amíg végül kísértetté nem válik.

Ebben a szaros világban minden jó dolog receptköteles, vagy elfogyott. Esetleg olyan mocsok drága, hogy a gatyád is rámegy, és a lelkedet is eladhatod érte. Az élet egy étterem, amelyet nem engedhetsz meg magadnak.