Joe Hill

A legtöbb jó ötlet azért született, hogy könnyebben eshessünk bûnbe.

A lelket nem lehet megsemmisíteni. A lélek örök életû. Ahogy a Ludolf-féle szám, a pi, ez is végtelen. És ahogy a pi, állandó ez is. A pi irracionális szám, nem bontható szorzótényezőkre, önmagától elválaszthatatlan. Ugyanígy a lélek is irracionális, megbonthatatlan egyenlet, amely tökéletesen leír egyvalamit: téged. Ha el lehetne pusztítani, a lélek haszontalan volna az ördög számára.

Azt hiszed, ismersz valakit, közben csak azt tudod róla, amit tudni akarsz.

Csak az nem hibázik, aki túl sokat gondolkodik. Annál nagyobb hiba pedig nincs is.

A zene az a bizonyos harmadik, áram alatt lévő sín az élet metróalagútjában. Ha megérinted, a sokkhatás kizökkent az órák unalmas vánszorgásából, segít, hogy érezz valamit, hogy benned is fellobbanjon mind az a rengeteg érzés, amit az iskola és a tévé és a mosogatógép vacsora utáni feltöltésének megszokott körforgásában nem tudtál megtapasztalni.

Tényleg úgy van, ahogy mondják. Az élet egészen kis köröket leírva ismétli önmagát.

Az információ egy befőttesüvegnyi légy, és amikor letekered az üvegről a tetejét, a legyek szétrajzanak, és sok szerencsét neked, ha újra össze akarod gyûjteni őket.

A semmi viszi a hátán a mindent. Így van ez a holtakkal és az élőkkel, a múlttal és a jelennel is. A most a szárny, a történelem pedig alatta a levegő, ami fenntartja.

Valaki, vélhetően sokkal okosabb, mint én, azt mondta, hogy a pokol a többi ember. Én azt mondom, hogy akkor vagy a pokolban, amikor nem adsz egy rászorulónak, mert képtelen vagy elviselni, hogy kevesebbed legyen. A lelkedet veszíted el ilyenkor.

Az önzés ugyanolyan tûzveszélyes, mint a kerozin. Amikor valaki fázik, és megosztod vele a takaródat, mindketten jobban felmelegedtek, mint amennyire egyedül sikerülne. Felajánlod a gyógyszered egy beteg embernek, és neked már az ő boldogsága a gyógyszered.

Egyes rejtélyek örökre megoldatlanok maradnak.

Ha túl sokat vagy egyedül, bûn rossz ötletekre is rá tudod dumálni magadat.

Akinek apró gyereke van, az már nem hősködhet.

Nincsenek önzetlen cselekedetek. Amikor az ember megtesz valamit valaki másnak, azt mindig a saját személyes lélektani motivációja miatt teszi.

Sok ember számára riasztóbb a gondolat, hogy elzárják a szeretteitől, mint maga a betegség. Senki nem akar egyedül meghalni.

A gyerekkor és a felnőttkor közötti különbség nem más, mint a képzelőerő és a beletörődés közötti különbség. Az egyiket a másikra cserélted, és már el is tévedtél.