Johann Hari

Olyan világban élünk, amelyben mindennap szándékosan kilúgozzák a figyelmünket, miközben megpróbálják elhitetni velünk, hogy mindez a mi hibánk, és a saját szokásainkon kellene változtatnunk, holott az egész világ koncentrációs problémákkal küzd.

A barátság lényege az, hogy egymás szemébe tudjunk nézni, hogy együtt fedezzük fel a világot, a barátság lényege a tánc, a könnyes nevetések, a szoros ölelések, a boldogság és a fájdalom megosztása.

Az élet bonyolult, és ha szeretnéd megérteni, akkor rá kell szánnod az időt, hogy tényleg el tudj gondolkodni rajta.

Megéri eltûnődni azon, hogyan élnek és gondolkodnak más emberek. Bennük is komplex belső világ rejlik, éppúgy, mint benned.

Senki sem arra gondol a halálos ágyán, hogy milyen sokat tett hozzá a gazdaság növekedéséhez.

Mindig jobban járunk, ha megpróbáljuk megérteni mások motivációit, még akkor is (talán pont akkor leginkább), ha felfoghatatlanul kegyetlen tettekről van szó. De úgy tûnik, mára a legtöbb ember számára a "megértés helyetti megítélés" vált az alapértelmezett attitûddé, függetlenül attól, hogy a politikai spektrum jobb- vagy baloldalán foglal helyet. Úgy táncolunk, ahogyan a kegyelem helyett a haragot dicsőítő algoritmusok fütyülnek.

Szeretem az embert, akivé az olvasás tesz, és sokkal kevésbé kedvelem azt, akivé a közösségi médiában válok.

Minden alkalommal, amikor teret adunk az együttérzésnek, egy kicsit tágabbra nyitjuk a világunk határait.

Egy autóbaleset fejleményeit sokkal tovább nézzük, mint a virágárust az út túloldalán, még akkor is, ha a virágokban jóval több örömünket leljük, mint a kicsavarodott emberi testek látványában.