John Gilstrap

A hadviselés a legborzalmasabb élmény, amit az élet tartogathat valaki számára (...). A halálos félelem természetellenesen elevenné változtatja a világot: a színek élénkebbek, a félelem erősebb, az öröm felfokozottabb. Csak akkor látszanak emberinek az ellenséges és baráti halottak, ha már vége van, és csak ekkor lesz úrrá az ember lelkén a megbánás és a kétség.

Ha rossz dolgok történnek velünk, különösen gyermekkorunkban, tudni akarjuk az okát. Olyan elmélyülten keressük az értelmet a tegnapban, hogy szem elől veszítjük a mát. Pedig egyedül a jelen számít. A ma és a holnap. A tegnap elmúlt, és félre kell tennünk egészen addig, mígnem az Úr lehetővé teszi számunkra a megértést.

Ha az embernek nincsen jó választási lehetősége, nem tehet egyebet, mint reménykedik abban, hogy a kisebbik rosszat választja.

Az imádság csak az utolsó szalmaszál, amivel akkor él az ember, amikor már minden más lehetőség elszállt. A holtakért szoktak imádkozni.

A világ összes profizmusa sem tudja teljesen kiölni az emberből az irracionális paranoiát.

A tapasztalatlanság bizonytalanságot szül, ez pedig az összes gyöngeség közül a legveszélyesebb a csatatéren.