John Horton Conway

A mesének nem kell következetesnek lennie, mert emberi találmány. A matematika világa azonban következetes, és nem értem, mi az isten lehet, de nem természetfeletti erők játékára gondolok. Nem vagyok vallásos.

A természettudományokban egyre azt tapasztaljuk, hogy az igazság még csak nem is olyan lehetőség, amelyen elgondolkozunk, aztán elvetjük. Hanem olyan lehetőség, amelyen el sem gondolkozunk, mert olyan nyilvánvaló képtelenség.

A matematikában azt hisszük, hogy végtelenül sok egész számunk van. De például minden olyan elképzelés, amelyik a tetszőlegesen távoli dolgok természetére vonatkozik, a fizikában hamisnak bizonyul. Ezért azt gondolom, hogy a matematikában is az. Szerintem rájövünk majd, hogy valami nincs rendben az egész számokkal, és akkor a klasszikus egész szám csak közelítés lesz. Sokat gondolkozom ezen. Nem igazán hiszek a mesterséges matematikai világban.

Elképesztő, hogy csak ülök egy szinte üres szobában, és találok egy világot. Ez a világ gazdag, váratlan tulajdonságai vannak, és nem tudjuk, mire bukkanunk legközelebb. (...) Hogyan lehetséges mindez? Képtelen vagyok felfogni. Nem értem, mit jelent. Nem tudom, hogy van-e egyáltalán ilyen absztrakt világ. Arra hajlok, hogy nincs, és becsapjuk magunkat.

Elmondom, milyennek látom a matematikai felfedezést. Az ember ide-oda kóborol, mintha egy nagyon szép, idegen városban járna. Befordul egy sarkon, és nem tudja, jobbra vagy balra menjen-e tovább. Egy ideig téblábol, aztán véletlenül rátalál a helyes útra, és már tudja, hogy a palotához vezető lépcsőhöz tart. Pazar épületet lát maga előtt, pedig nem is sejtette, hogy palotának kell ott állnia. Egy matematikai struktúra felfedezése gyönyörûséggel tölti el az embert.