John Wyndham

A férfi gőgje merő dicsekvés, a nőé együtt születik vele. (...) Mi néha elgondolkodunk a régmúlt büszke dinoszauruszairól, és ilyenkor azt kérdezzük magunktól, vajon a saját kis időnk mikor és hogyan fog lejárni. De a nő nem. Az ő örökkévalósága számára hitcikkely. Nagy háborúk és katasztrófák jönnek és mennek, egész birodalmakat nyel el a szenvedés és a halál, de ezek mind csak a felszínt érintik; ő, a nő, örökkévaló, nélkülözhetetlen; ő itt lesz mindig, egészen az idők végéig. Õ nem hisz a dinoszauruszokban: valójában abban sem hisz, hogy a világ létezett, amíg ő meg nem jelent rajta. A férfiak építhetnek és rombolhatnak, eljátszadozhatnak az összes játékszerükkel; kényelmetlen, zavaró tényezők, a pillanatnyi komfortot szolgáló téblábolók, míg a nő, akit valami titokzatos köldökzsinór magával a nagy életfával köt össze, tudja, hogy nélkülözhetetlen. Kíváncsi vagyok, vajon annak idején a nőstény dinoszaurusz is meg volt-e áldva ugyanezzel a kényelmes bizonyossággal.

A tudás csak üzemanyag; kell hozzá a megértés motorja, hogy hatalommá változtassa.

Ha egy tanító nem önmaga fölülmúlására tanítja a diákjait, semmiféle haladás sem lehetséges.

A vegetálás szintjén megrekedt értelem nem indulhat virágzásnak.

Nem kell ahhoz pszichológusnak lenni, hogy az ember fölmérje, mire vezet, ha a fantáziaképek elfoglalják a valóság helyét.