Jordan B. Peterson

Az orvosok és a gyógyszerészek hajlamosak a (...) betegeket hibáztatni az engedetlenségükért, a tétlenségükért és a tévedésükért. Azt mondják, elvezetheted a lovat a vízhez, de ha nem akar inni... A pszichológusok sötéten látják az ilyen ítélkezést. Mi azt feltételezzük, hogy ha a beteg nem követi az orvos tanácsát, az az orvos hibája, nem a betegé. Úgy hisszük, hogy az orvos felelőssége olyan tanácsot adni, amit követni fognak, olyan beavatkozást ajánlani, amit tiszteletben tartanak, együtt dolgozni a pácienssel, amíg el nem érik a kívánt hatást, és ellenőrizni az eredményt, hogy minden rendben zajlott-e.

Az, amit szubjektíven megtapasztalunk, sokkal jobban hasonlít egy regényre vagy filmre, mint a fizikai valóság tudományos leírására.

A rend az a hely és idő, ahol a gyakran láthatatlan alapigazságok, amelyek alapján élünk, úgy szervezik meg a tapasztalatainkat és a cselevéseinket, hogy az történik, aminek történnie kell. A káosz új hely és idő, mely akkor jelenik meg, amikor váratlan tragédia történik, vagy a gonoszság felfedi dermesztő arcát.

Néha (...) az ajándék fele rosszabb a semminél.

A szépség megszégyeníti a csúfságot. Az erő megszégyeníti a gyengét. A halál az élőt - az eszményi pedig mindannyiunkat megszégyenít. Ezért félünk tőle, megvetjük - sőt, gyûlöljük.

Lehet, hogy sose lett volna szabad léteznie az embernek. Lehet, hogy meg kellene tisztítani a világot az emberi jelenléttől, hogy a Lét és a tudat visszatérhessen az állatok ártatlan brutalitásához. Úgy hiszem, hogy az a személy, aki azt állítja, hogy sose kívánt ilyesmit, vagy nem tekintett vissza az emlékeire, vagy nem nézett szembe a legsötétebb vágyaival.

Nem mindenki áldozat, aki elbukott, és nem mindenki akar kimászni a veremből - noha sokan megteszik, és sokaknak sikerül.

A barátság kölcsönös megállapodás. Nem vagyunk morálisan kötelesek olyan embert támogatni, aki rosszabb hellyé teszi a világot. Épp ellenkezőleg. Olyan barátokat kéne választanunk, akik jót akarnak, nem rosszat. Jó, és nem önző dolog olyan embereket választani, akik jót tesznek velünk. Helyes és dicséretre méltó olyan emberekkel érintkeznünk, akiknek jobbá teszi az életét, ha azt látják, hogy a mi életünk is jobb.

Bármennyire jók vagyunk valamiben, bárhogyan értékeljük a saját eredményeinket, valaki máshoz képest mindig inkompetensnek tûnünk.

Még egy süllyedő hajón is boldog lehet az, aki átmászik egy mentőcsónakba! És ki tudja, hová sodorja a jövőben az élet?

A boldog utazás talán jobb, mint a sikeres érkezés.

A saját múltunkhoz hasonlítsuk magunkat, ne mások jelenéhez!

Az olyan szülők, akik nem vállalják a fegyelmezés felelősségét, azt hiszik, egyszerûen kibújhatnak a helyes gyerekneveléssel együtt járó szükséges konfliktus alól. Kerülik a főgonosz szerepét (rövid távon), ám egyáltalán nem sikerül megmenteniük vagy megvédeniük a gyereküket a félelemtől és a fájdalomtól. Épp ellenkezőleg: a rideg és kritikus tágabb szociális világ sokkal nagyobb konfliktust és büntetést szab ki egy figyelmes szülőnél. Fegyelmezhetjük magunk a gyerekünket, vagy átháríthatjuk a felelősséget a szigorú, kegyetlen, ítélkező világra - és ez utóbbi döntést sose tévesszük össze a szeretettel!

Ha nem fedjük fel magunkat a többiek előtt, akkor önmagunk előtt sem tudjuk felfedni magunkat. Ez nem csak azt jelenti, hogy elnyomjuk az énünket, noha ez is benne van a pakliban. Azt jelenti, hogy mindaz, amivé válhatnánk, sosem fog kényszerûségből kibontakozni belőlünk.

Ha nemet mondunk a főnökünknek, a házastársunknak vagy az anyánknak, amikor nemet kell mondanunk, akkor olyasvalakivé változunk, aki képes nemet mondani, ha úgy hozza a szükség. Ám ha igent mondunk, amikor nemet kellene, akkor olyasvalakivé válunk, aki csak bólogatni tud, még akkor is, ha teljesen nyilvánvaló, hogy ideje lenne nemet mondanunk. Ha valaha is eltûnődtünk azon, hogy a tökéletesen hétköznapi, rendes emberek hogyan voltak képesek a Gulag őreinek rémtetteire, akkor már tudjuk a választ. Mire égető szükség volt arra, hogy valaki nemet mondjon, már senki sem volt rá képes.

Ha mindent totálisan, vakon és szándékosan egyetlen cél elérésére fordítunk, sose fogjuk megtudni, hogy egy másik cél jobban szolgálna-e minket és a világot. Ezt áldozzuk fel, ha nem mondunk igazat.

A nagy hazugsághoz előbb kis hazugságra van szükség.

Ha elég nagyra nő egy hazugság, az egész világot megmérgezi.

Attól még, hogy nem hiszünk a téglafalakban, ugyanúgy megsérülünk, ha fejjel rohanunk neki egynek. Aztán persze a valóságot átkozzuk, amiért létrehozta a falat.

Ha igazat mondunk, azzal a leglakhatóbb valóságot hozzuk létre. Az igazság építményei évezredekig fennmaradnak. Az igazság a szegények élelme és öltözete, a nemzetek vagyona és biztonsága.