Jorge Semprún

Az mindegy (...), hogy emlékezel-e vagy felejtesz, ha egyszer a múlttal törődsz.

Annyira sohasem szabad az ember, hogy oda mehetne, ahova akar. Sohasem voltam annyira szabad, hogy oda mehettem volna, ahova akartam. Szabad volt oda mennem, ahova mennem kellett.

Vannak dolgok, személyek vagy tárgyak, amelyekről azt szokás mondani, hogy a könyökén jönnek ki az embernek. Mindig mulattatott ez a kifejezés. Olyasmiről mondják, amit megunt az ember, olyan személyekről, akikből elegünk van, akiket kivetünk magunkból, metaforikusan a könyökünkön jönnek ki. S mert kivetem őket magamból, rajtam kívüli létük közönségessé válik, lealacsonyodik. Íme: könyököm a mértéktelen gőg levezetője, az önmagát mindenhatónak képzelő öntudat jelképe.

Aminek legnagyobb súlya van az életedben: az néhány ember, akit ismertél.