José Eduardo Agualusa

A valóság fájdalmas és tökéletlen, ilyen a természete, ezért különböztetjük meg az álmoktól.

A legnagyobb bûn, ha az ember nem szeret.

Ha valamit nagyon gyönyörûnek látunk, azt gondoljuk, csak álom lehet, ezért magunkba csípünk, hogy bizonyosak legyünk benne, nem álmodtunk. Ha fáj, akkor nem álmodunk. A valóság még akkor is megsebez, ha pár pillanatra álomnak tûnik.

A diktatúrák és a demokrácia között az a nagy különbség, hogy az előbbi rendszerekben csak egyféle igazság létezik, az az igazság, amelyet a hatalom kényszerít rá az emberekre, míg a szabad országokban minden egyes embernek megvan hozzá a joga, hogy kiálljon az eseményekről kialakított saját változata mellett.

Egy név akár ítélet is lehet. Vannak nevek, amelyek maguk után rántják a név viselőjét, mint az üledékes folyó vize a nagy esőzések után, és bármennyire próbál ellenállni az illető, egy meghatározott sorsot szabnak ki rá. Aztán ott vannak azok a nevek, melyek álarcként mûködnek: leplezik, másnak mutatják be viselőjüket. A legtöbbnek persze nincs semmi hatalma.

A boldogság majdnem mindig felelőtlenség. Azokban a rövid pillanatokban vagyunk boldogok, amikor lehunyjuk a szemünket.

A bátorság a félelemmel ellentétben nem fertőz.

Isten azért adta nekünk az álmot, hogy átkukucskálhassunk a másik oldalra.