Szerző

Joseph Campbell

Saját utadat csak akkor találod meg, ha követed lelkedet.
Hogy megismerjük az életet, ami ránk vár, fel kell áldoznunk az életet, amit terveztünk.
Ha teszel egy lépést az istenek felé, ők tízet lépnek feléd. Az út ezen első, hősies lépésével át kell törnöd a korlátaidat, és gyakran már azelőtt meg kell tenned, hogy tudnál róla.
Le kell menni a szakadékba, hogy megtaláljuk az élet kincseit. Ahol megbotlasz, ott találod a kincsedet.
A számítógépek az ószövetségi Istenhez hasonlatosak: rengeteg szabály és semmi könyörület.
Mint fehér gyertya az oltár felett, oly szép az arc, ha megöregedett.
Cselekedeteinkkel és az általuk megteremtett történetekkel mi magunk adunk értelmet az életnek.
Találj egy helyet önmagadban, ahol ott van az öröm, és az öröm legyőzi a fájdalmat.
A saját út megtalálása azt jelenti, hogy követed a saját boldogságod.
Kövesd a boldogságodat, és az Univerzum ajtókat nyit meg előtted ott, ahol eddig csak falak voltak.
A papok azt mondták régen, hogy a hit hegyeket mozgat, és senki nem hitt nekik. Ma a tudósok azt mondják, el tudják simítani a hegyeket, és mindenki elhiszi.
Csak ha leereszkedünk a szakadék legmélyére, akkor találjuk meg az élet kincseit. Ahol összerogysz, ott lapul a kincs. Amit keresel, az éppen abban a barlangban rejlik, ahová félsz belépni.
El kell tudnunk engedni a jövőre vonatkozó elképzeléseinket, ha a ránk váró életet szeretnénk élni. Le kell vedlenünk régi bőrünket, hogy az új ki tudjon nőni.
Az átlagember nem csak elégedett, hanem kifejezetten büszke is arra, hogy a kijelölt határok között maradhat, és a közhiedelem is elegendő indokot szolgáltat arra, nehogy a járt útról a járatlan ösvényre vezető első lépést megtegye.
A való életben éppúgy gyakran előfordul, mint a mítoszokban és mesékben, hogy a kalandra hívás válasz nélkül marad; mi sem könnyebb ugyanis, mint másfelé fordulni és figyelmen kívül hagyni az elhivatást. Az elutasítás a visszájára fordítja a kalandot. Az unalom, a kemény munka vagy a "kultúra" falai közé zárva, a szereplő elveszíti az önálló cselekvéshez szükséges erőt, és megmentésre váró áldozattá válik. Virágzó világa puszta kősivatag lesz.
Ha lépésről lépésre látjuk magunk előtt az utat, amelyet meg kell tennünk, biztosak lehetünk benne, hogy ez nem a mi utunk. A saját utunkat mi alakítjuk minden megtett lépésünkkel. Ettől a miénk.
Ha az előtted lévő úton nincsenek akadályok, akkor az az út valószínûleg másé.
Az emberek azt mondják, hogy az élet értelmét keressük. Én nem hiszem, hogy tényleg ezt keressük. Szerintem inkább azt igyekszünk megtapasztalni, hogy élünk.