Josza Buszon

Első hópelyhek - hamar tûnnek, és újra harmatos a fû.

Nyomasztó estén tegnap után vágyódom - holnap: ma után.

Sötétlik a hegy, megfosztotta pírjától az őszi lombot.

Fogy, csak fogy a hold, sötétjébe szippantja a hûs őszi éj.

Elalszom inkább, elrejtőzöm magamtól téli álomba.

Ó, kire vártam, lépte mind oly távoli, rőt avarba vész.

Magam maradtam, ideje barátságot kötni a holddal.

Nyakunkon az ősz! Igazam van, úgy tûnik: rá is tüsszentek.

Hegyi rézfácán farktollára még rálép a lemenő nap.

Nappal alkonyért, éjszaka virradatért vartyog a béka.

Fejedre húzott paplannal tengeri- uborkának tûnsz.

Vágtam ma este egy bazsarózsa szálat és lehervadtam.

Tiszta forrásból ha ketten merítenek zavaros a víz.