Judy I. Lin

Anyám azt mondta, a világ a sötétségből emelkedett ki. Abból a nagy, mindent megelőző semmiből jött létre a tudat, és az első istenek felébredtek az álmukból. Előjött a Nagy Istennő, és feltörte a sötétséget, akár egy tojást. A fivérével elválasztották egymástól az eget és a földet. Sose feledjétek, mondta nekünk. A világ egy álommal kezdődött. Az életünk is ugyanilyen. Álmodjatok tovább, leányaim! A világ hatalmasabb, mint sejtitek.

A jól megválasztott szavakkal a csata félig megnyerhető, a kimondott és kimondatlan szavakkal, az ismert és nem ismert tényekkel.

A gyásznak íze van, keserû és hosszan tartó, de olyan lágy, hogy néha édes íznek álcázza magát. Anyám, itt hiányzol a legjobban.

Mindnyájunkban három lélek lakozik, és elválnak testünktől, amikor meghalunk. Az egyik a földre tér vissza, a másik a levegőbe, az utolsó lélek pedig alászáll az élet kerekébe.

Egy egész élet kell hozzá, hogy valaki megtanulja mesterien értelmezni a teát.

Az élet ért ahhoz, hogyan fogja ki a szelet álmaink vitorláiból.

A nyelvnek szüksége van némi édességre. (...) Megtanítja a szívet, hogyan kell szeretni.

Kétségbeesett emberek kétségbeesett eszközökhöz nyúlnak.