Jules Renard

Sohasem ígérek semmit, mert az a rossz szokásom, hogy betartom az ígéreteimet.

Ijesztő, hogy milyen nehéz mások bajával törődni, amikor mi egészségesek vagyunk.

Minél többet olvasunk, annál kevesebbet utánozunk.

Minden olvasmányunk magot hint el bennünk, amely kicsírázik.

Nem elég, ha szerencsések vagyunk; az is kell még, hogy a többiek ne legyenek azok.

Az ember olyan állat, amely égnek emeli fejét, de csak a mennyezet pókhálóit látja.

Nincsenek barátok. Csak baráti pillanatok vannak.

Csakis azzal törődöl, hogy őszinte légy. De nem gondolod-e, hogy ez az állandó törekvés az őszinteségre egy kicsit hamis és hazug?

Mások önzése láttán megrökönyödünk, mintha csak nekünk volna jogunk ahhoz, hogy önzők legyünk.

Előadást kellene tartani Istenről, vetített képekkel.

Nem tudom, hogy Isten létezik-e, de az ő jó hírneve érdekében szerencsésebb lenne, ha nem.

Isten: az, akit mindenki ismer, de csak névről.

Csak azt vetjük meg igazán, amit titokban szeretünk.

A legcsodálatosabb nő, akivel valaha is találkoztunk, mindig az, akivel éppen szakítottunk.

Nincs boldogság. A boldogság csak a boldogtalanság szünetelése.

A folyó talán nem folyna többé, ha tudná, hogy a patak kiszárad, de az ember nyugodtan eszik olyan emberek közelében, akik majd meghalnak éhen.

Minden hazafiság mélyén háború rejlik, én ezért nem vagyok hazafi.

A háború talán csak megtorlás azokért az állatokért, amelyeket megöltünk.

Tudom, hogy miután elhatároztam: csak igazat mondok, nagyon keveset fogok beszélni.

Szeretem a magányt, akkor is, amikor egyedül vagyok.