Julia Migenes

Azok az emberek, akiknek rengeteg a problémájuk, többnyire nem őszinték, nem egyenesek, nincsenek tisztában önmagukkal sem.

Ha képes vagy a negatív elemeidet megtanítani arra, hogy pozitívak legyenek - az életed sokkal könnyebbé válik majd. (...) Ugyanis nagyon könnyû a pesszimizmusban és a negatív szemléletben elmerülni.

Hiszek abban, hogy létezik valami, ami segít majd nekem, ha hozzá fordulok. Például ha igazán pozitív módon járok el, hiszek abban, hogy ez a pozitív magatartás válaszra talál. Hiszek abban, hogy életemet a lehető legbecsületesebben, legtisztábban, legtiszteletreméltóbban, legőszintébben, és... nem erőlködve vezessem.

Az életben mindig rátámad valami az emberre. A telefon, a fizetendő számlák, a gyerekek... Mindez csak azt mutatja, hogy az életnek vannak csápjai, amelyek belénk nyúlnak. Szeretek lemenni zéróba, ami a semmi. Nincs telefon... mintha semmiféle felelősségem nem lenne, csak hogy megtudjam, mire is gondolok valójában.

Azt hiszem, nagyon fontos, hogy legyen hit az emberben. Én így mûködöm a legjobban, nem annyira az elemző logika alapján, mint inkább az érzések szerint. Meggyőződések alapján.

Az emberek általában megpróbálják erőltetni a dolgokat. Feltételezik, hogy van egy fal, amit erővel kell áttörni. (...) Ám ha nem erőltetem, és úgy állok hozzá, hogy megteszem a tőlem telhető legjobbat, tehát bármi is legyen a legjobb, én azt megpróbálom – valahogy sokkal jobb eredményt érek el.

A lélek nagyon fontos. Úgy érzem... a lélek befolyásolja az ember testét. Ha azt mondja magának: megöregszem és kövér leszek, (...) akkor valóban az lesz. De ha azt mondja: a lehető legjobban fogok kinézni, és megteszek minden tőlem telhetőt ennek érdekében - ez valahogy ráveszi az embert, hogy pontosan ezt tegye. Sose mondja magának: rémesen nézek ki. Mondja azt: nagyszerû vagyok - még akkor is, ha rémesen néz ki.