Karen Marie Moning

Az álmaim néha annyira valóságosak, hogy nehéz elhinnem: csak a tudatalattim szüleményei. Néha úgy tûnik, mintha az Álom ténylegesen létező ország lenne, valóságos földrajzi koordinátákkal, saját szabályokkal és törvényekkel, veszélyes tájjal és lakosokkal.

A depresszió nem vezet sehova, csak kiszorítja a szuszt az emberből.

Ha nem veszel tudomást egy kellemetlen helyzetről, azzal nem tudsz változtatni rajta. Csak azt tudod befolyásolni, amivel hajlandó vagy szembenézni. Az igazság fáj, de a hazugság ölhet.

A remény erőssé tesz, a félelem megöl.

A nagyobb jó nem más, mint a zsarnokság kaméleonja. Évezredek óta változtatja a színét, hogy kielégítse az éppen aktuális ura politikai és spirituális hatalomvágyát.

Akkor zavarodunk össze a leginkább, amikor megpróbáljuk meggyőzni az eszünket valamiről, amiről a szívünk tudja, hogy az hazugság.

Néha az embernek szakítania kell a múltjával, hogy legyen jövője. Ezt soha nem könnyû megtenni. Ez az egyik különbség a túlélők és az áldozatok között. Elengedni azt, ami volt, hogy túlélje azt, ami van.

Úgy növünk fel, hogy azt hisszük, mindennek van értelme. Az nem számít, hogy nem értjük az univerzumot irányító törvényeket, hiszen tudjuk, hogy valahol a nagyvilágban él néhány agyas tudós, aki érti, és ebben van valami megnyugtató.

Minden egyes reggel, amikor felébredünk, választanunk kell a remény és a félelem között, s az egyik érzésnek ott kell lennie valamennyi tettünkben. Örömmel fogadjuk azt, ami az utunkba kerül? Vagy gyanakvással?

Elkövetted a nők egyik legnagyobb hibáját: nem egy férfiba szerettél bele, hanem abba, amilyen lehetne.