Karin Slaughter

A részegség a gyengéknek való, azoknak a mankója, akik nem elég erősek ahhoz, hogy a saját szájuk íze szerint éljék az életüket, és megálljanak a lábukon. A pia menekülés.

Ez az anyátlan gyermekek átka. Azoknál keresünk vigasztalást, akik ártottak nekünk.

Nem születnek az emberek eleve rossznak. Csak az idő múlásával egyre inkább érvényesül a dominóeffektus. Véletlenül bántasz valakit, és megúszod. Aztán már szándékosan bántasz embereket, mégis melletted maradnak. Később rájössz, hogy minél többet bántod őket, annál jobban érzed tőle magad. Így aztán sorozatosan bántani kezded őket, ők pedig kitartanak. Az évek múlnak, te pedig meggyőzöd magadat arról, hogy a fájdalom, amit nekik okozol, teljesen rendjén való.

A múlton már úgysem változtathat senki, a jelen meg leggyakrabban túl zûrös, hogy érdemes lenne elmélkedni rajta. (...) Az idő mindent megold. A jövő hét, a jövő hónap, a jövő év. Csak fel kell venni a tempót, és előrenézni.

Minden kapcsolatban, akár romantikus kapcsolatról van szó, akár nem, van bizonyos fokú önzés. Hol az egyik fél önzőbb, hol a másik, attól függően, hogy épp melyik az erősebb, vagy kinek van nagyobb szüksége rá.

Az "örökké" sosem tart addig, mint az ember gondolná.