Karl Barth

A válás csupán az egészen lehetetlen életkörülmények következtében hozott egészen kivételes döntése lehet a keresztyén embernek. Egészen utolsó lehetőség: de mégis lehetőség, amellyel élni lehet.

Az ember sose volt jó, ma sem jó, sose lesz jó.

A hit mindenki számára egyformán könnyû és nehéz is.

A menny emberi ésszel fölfoghatatlan alkotás, a föld felfogható. Az ember maga teremtmény a menny és föld határán.

Az ember jelenthet és adhat nagyon sokat embertársainak - de sem önmagának, sem a magához hasonló lényeknek megváltója és megmentője nem lehet.

A teremtmény semmiféle igényt nem támaszthat teremtőjével szemben.

Aki az embert önmagában, tehát embertársai nélkül nézi, az nem látja őt.

Két monológ nem egyenlő egy dialógussal.

Van az emberek között egy bizonyos egymás iránti érzék, ha csak korlátolt mértékben és csak általánosságban is. Az emberi lét nem is volna emberi, ha ez az érzék nem volna meg benne.

Ha valaki a másik embert a saját maga érdekében kívánja felszabadítani, inkább maradjon otthon.