Ugrás a tartalomra
Idézetem
Témák
Szerzők
Kedvenceim
0
×
Témák
Szerzők
Kedvenceim
0
Szerző
Karl Popper
Ha nem tudjuk, hogyan ellenőrizzünk egy elméletet, akkor joggal kételkedhetünk abban, hogy van-e egyáltalán valami olyan valóság (vagy valóságos szint), amelyet a kérdéses elmélet leírna; ha pedig pozitíve tudjuk, hogy nem lehet ellenőrizni, akkor kételyeink növekedni fognak; arra gyanakodhatunk, hogy egy puszta mítoszról vagy meséről van szó. Ha azonban egy elmélet ellenőrizhető, akkor ebből az következik, hogy bizonyos fajta események nem következhetnek be; s így az elmélet állít valamit a valóságról.
A racionalitás nem sajátja az embernek, és nem is jellemző rá. Inkább elérendő cél - nem könnyû, ám nagyon behatárolt cél.
Hajlok arra a gondolatra, hogy tudományos felfedezést tenni lehetetlen olyan eszmékbe vetett hit nélkül, melyek teljes mértékben spekulatívak, és néha meglehetősen ködösek; olyan hit nélkül tehát, amely tudományos szempontból teljesen megalapozatlan.
Ha világunk fizikai törvényei autonómak, nem vagyunk szabadok; ha viszont szabadok vagyunk, a fizikai törvények nem autonómak.
Szükségünk van reményre; remény nélkül élni, ez meghaladja az erőnket. De nincs többre szükségünk, és nem is szabad többet kapnunk. Nincs szükségünk bizonyosságra.
Minél hamarabb térünk vissza a törzsi szövetségek hősi korszakához, annál biztosabban jutunk el az inkvizícióhoz, a titkosrendőrséghez és egy romantikus mázzal bevont gengsztervilághoz.
A filozófiai irányzatok elkorcsosulása abból a téves meggyőződésből származik, hogy filozofálni lehet úgy is, ha nem késztetnek filozofálni a filozófián kívüli dolgok. (...) A valódi filozófiai problémák mindig a filozófia tartományán kívüli kérdésekben gyökereznek - s ha gyökerük elsorvad, elpusztulnak... E gyökerekről könnyen megfeledkeznek azok a filozófusok, akik csupán "tanulmányozzák" a filozófiát, és nem a filozófián kívüli problémák nyomására jutnak el a mélységéig.
Se nem verifikálható, se nem falszifikálható, milyen alapon is volna a matematika a tudományok közé sorolható?
A korlátlan tolerancia óhatatlanul a tolerancia megszûnéséhez vezet. Ha korlátlan toleranciát tanúsítunk még azokkal szemben is, akik intoleránsak, ha nem vagyunk készek megvédeni a toleráns társadalmat az intoleránsak ostromától, akkor a toleránsakat elpusztítják, és velük együtt a toleranciát is.
Ismereteink fejlődése lényegében abban rejlik, hogy haladunk a problémáktól a még bonyolultabb problémák felé.
Amióta ember él a földön, mindig próbált hinni, reménykedni, mégis mindig bizonytalanságban élt. A küzdelem a bizonytalanságban a hitért, reményért, ez az emberélet. (...) Valahol minden embernek meg kell vívnia ezt a küzdelmet, akárhová jut is el, mert nem lehet szabadságot, biztonságot készen venni a közértben vagy importálni Japánból.
A társadalmi folyamatokat alapvetően a szándékolt emberi cselekvések nem szándékolt utóhatásai formálják.
Akik paradicsomot ígértek nekünk a Földön, sohasem teremtettek mást, csak poklot.
Az emberek azt hiszik, hogy egy fogalomnak nincs jelentése addig, amíg nem definiálták. De könnyen megmutatható, némi logikai megfontolással, hogy ez nyilvánvalóan nonszensz.