Karl Vogt

Naponként alkalmunk van észlelni a gyermekben a szellemi tehetségek fokonkénti fejlődését. Az első mozdulattól az anyaszív alatt a felnőtt korig, szakadatlan sorát vesszük észre a folytonos fejlődésnek érzésben, mozgásban, ítélő erőben, szóval minden szellemi tehetségben. Ezen fejlődést a legszorosabb viszonyban lenni látjuk az agyvelő fejlődésével. (...) A szellemi tehetség hasonló visszahanyatlását tapasztaljuk naponként a hajlott korúakban. Beáll lassanként nemcsak ez érzékeknek, de mindennemû szellemi funkcióinknak is eltompulása, mely egyre elébb halad, kezet fogva az agyvelő folytonos pusztulásával. (...) Naponként változásokat látunk előidéztetni egyesek szellemi funkcióban és tulajdonaiban az agyvelő egyes részeinek betegsége vagy bántalmazása által. (...) Tehát a szellemi tehetségeknek, melyek az agyvelővel megegyezőleg fejlődnek, szenvednek és hanyatlanak vissza: az agyvelővel együtt el is kell enyészniök.

Az agy úgy választja ki a gondolatokat, mint ahogy a máj az epét vagy a vesék a vizeletet.

Minden ember egyenlően jogosult bármely, az élet által nyújtott élvezetre.

Senki sem emelhet saját részére oly igényt, melyet embertársának teljes mértékben megadni vonakodnék.