Kate DiCamillo

A mókus agyában nem sok minden történik. Amit nagy vonalakban "a mókus agyának" nevezünk, annak nagy része csak egy dologgal foglalkozik: az élelemmel. Az átlagos mókus ilyesmiken gondolkodik: vajon mit lehet itt enni? Ez a gondolat ismétlődik ezután némi változtatással (pl.: Hol az ennivaló? Haver, állati éhes vagyok! Az ott egy ételdarab? és Van még kaja?) úgy napi hat-hétezerszer.

Meglepően sok ember járkál agydaganattal, és nem is tud róla. A tragédia már csak ilyen. Csak ül, társaságot nyújt, vár. És neked halvány fogalmad sincs róla.

A remény gyakran áll a tett útjában.

Legjobban úgy ismerhetünk meg valakit, ha egyenesen a szemébe nézünk.

Vége-hossza nincs azoknak a dolgoknak, amik rosszul alakulhatnak az ember életében.

Bárki, aki igazán a bûnüldözésre és a bûnözők legyőzésére adja a fejét, az tanuljon meg nagyon figyelni.

Mindig minden szó - legyen igaz vagy hamis, suttogott vagy kiabált - nyom az emberi szív mûködéséhez. Hallgass! Ha bármit meg akarsz érteni, hatalmas füllé kell válnod.

Ha elég könyörtelenül kérdezel, az emberek annyira meglepődnek, hogy olyan kérdésre is válaszolnak, amire nem akarnak. Ha kételkedsz, kérdezz! Kérdezz többet. Kérdezz gyorsabban!

Az emberi szív sötét, mély folyó titkos áramlatokkal.

Néha jobb a bûnözőket védekezésre kényszeríteni azzal, hogy rágalmazó és valótlan megjegyzéseket teszünk. A taktika meglepő igazságtalansága gyakran megakasztja a bûnözőket.

A félelemnek szaga van, és a félelem szaga tovább ösztönzi a ragadozót.

Ebben az álnok világban léteznek olyan tárgyak, melyek szinte tapinthatóan rossz energiát árasztanak... elátkozottnak tûnő spatulák, kanapék, melyek szó szerint és átvitt értelemben a múlt foltjait viselik magukon, házak, melyek mintha állandóan nyöszörögnének a falaik között elkövetett bûnök miatt. Meg tudjuk ezt magyarázni? Nem. Megértjük? Nem. Tudjuk, hogy bûnözők léteznek? Igen. Abban is borzalmasan (és sajnálatos módon) biztosak vagyunk, hogy a bûnözők örökké közöttünk lesznek.

Ha jó hírük van, az emberek egyszerûen elmondják. Ha rossz hírük volt, amiről el akarják hitetni veled, hogy jó hír, akkor mondják, hogy "jó hír!".

Lehet józanul tárgyalni egy bûnözővel? Ez vitatható. De az igaz, hogy az óvodai szabályok jól használhatóak a bûnözők világában. Hogy értjük ezt? Úgy, hogy ha a bûnözőnél van valami, ami neked kell, akkor legyen nálad valami, ami neki kell. Csak akkor kezdődhet valamiféle tárgyalás.

Én a fejemben élek, nem a világban. De kérdem én: nem mind a fejünkben élünk? Hol máshol létezhetnénk? Az agyunk az univerzum.

Semmi sem lenne könnyebb nélküled mert te vagy minden az egész: reszelék kvarkok, óriásfánkok, tojás napos oldallal felfelé te vagy a folyvást táguló univerzum nekem.