Katharina Hagena

A megosztott felejtés ugyanolyan erős kötelék, mint a közös emlékezés. Talán még erősebb is.

Az elfelejtett dolgok soha nem maradnak nyom nélkül, titokban mindig felhívják magukra és rejtekhelyükre a figyelmet.

A felejtés is csak az emlékezés egy formája. Ha az ember semmit sem felejtene el, képtelen lenne emlékezni valamire. A felejtés egy óceán, amely körbeveszi az emlékezet szigeteit. Vannak benne áramlatok, örvények és zátonyok. Olykor homokzátonyok tûnnek fel a szigetek közelében, máskor pedig eltûnik valami. Az agyban is létezik árapály.