Katona József

Egy királynak Kell látni minden könnyeket: magának Könnyezni nem szabad.

A célod nem, de módjaid utálhatom.

Az a tûz, melyet a Természet alkotott az asszonyok Szemébe, oly sebesen elragad, Hogy azt csak egy nyájas szó is dühös Lángokra gerjeszti s az erőtlen ész Elhallgat: ekkor már az észben bízni Csak annyi, mint egy nagy tüzet csupán Buzgó imádság által oltani.

Dicsérd csupán Múltával a napot.

Beszélj, beszélj; igen Jól hallom én panaszod; de magam Panasza is beszél.

Hazámba vágy A szívem, és az ott vagyon, hol a Holtteste nyugszik annak, akinek Az életem s lelkem felébredését Köszönöm.

Melly boldogtalan az, akinek bármely bilincsei boldogtalan módon oldóznak el!

Ó, te elragadtató szerelem te! a- mely Éva csábítója volt, ugyan- illyen szerelmet érezett az a kigyócska.

Nevetni vagy pedig könnyezni; az mindegy az asszonyoknál.

A magyar bor olyan, Mint a magyar barátság - mentől óbb, Annál erősebb.

A jutalom az érdemnek következése. Az író mutassa meg elsőbb: mit, és a haza meg fogja mutatni: miként jutalmaztasson.

Az igaz (látjuk), hogy a tele has ritkán dolgozik, jobban énekel az éhező kanári, az ember örül annak, ha munkája kézzelfogható figyelmet érdemel; mert ez új munkára teszi gondját nyugodttá. De ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyürézése, élelméről gondolkozik - és elhallgat.

Úgy, úgy, ölni tudtok, jó urak: bezzeg ha életet tudnátok adni, akkor érdemelnétek meg az uralkodást.

Az emberekben nyargaló tüdő csak a hazugság ördögének lakása.

Aki száz meg százezert rabol, Bírája lészen annak, akit a Szükség garast rabolni kényszerített.

Az Öröm csak egy pillanatnak szülöttje S anyjával együtt meghal.