Katrine Engberg

Kétféle ember van: azok, akik azért esznek, hogy éljenek, és azok, akik azért élnek, hogy egyenek.

Tizenhét évesen a világ a lehetőségek tárháza kell, hogy legyen, az élet pedig maga a végtelen, pezsgő, élő jövő. Nem pedig jóindulatú, de elégtelen gondoskodás, és magányban töltött napok egyhangú, végtelen ismétlődése.

A szeretet legalább ugyanannyira teher is, mint amennyire adomány, különösen, ha elvárják vagy megkövetelik az embertől.

Miért van az, hogy annyival könnyebb mások fájdalmát átérezni, mint a sajátunkat? Valószínûleg azért, mert a sajátjába beledöglik az ember.

Magyarul ok és okozat között nem lineáris az összefüggés. Néha egy apró, ártatlan hiba katasztrofális következményekkel járhat. Ilyen az élet.

Krimit írni olyan, mint megpróbálni pókhálóból fonatot készíteni: ezer fonal ragad az ember ujjához, és minduntalan elszakadnak, ha nem figyel oda.