Kerstin Gier

Az otthon ott van, ahol a könyveid vannak.

Nem mindenki képes rá, hogy megbirkózzon az igazsággal. Néhányan nagyon zokon veszik, ha megtudják, hogy mit gondolunk róluk.

Az ilyen szemeket be kellene tiltani. Vagy hozni kellene egy törvényt, hogy az ilyen szép szemû fiúknak kizárólag napszemüvegben szabad megjelenniük.

A szerelmes szemében a másik egyszerre fontosabbá válik, mint saját maga.

- Megtennéd, hogy egy percre elhallgatsz? Most éppen össze kell ugyanis szednem minden bátorságomat, hogy szerelmet valljak neked. Az ilyesmiben egyáltalán nincs gyakorlatom. - Tessék?! - Beléd szerettem.

Aki hisz a véletlenekben, az nem fogta fel a sors hatalmát.

Az olyan fegyvert, amellyel nem tudsz bánni, rendszerint ellened fordítják.

Nem vagy hétköznapi. (...) Egészen rendkívüli vagy. Nem szükséges birtokolnod a holló hatalmát ahhoz, hogy számomra különleges legyél.

Amikor az ember elveszíti a szívét, akkor jár a legjobb úton és megállapíthatja, hogy van szíve.

Nem kell, hogy bárkivel beérjed, soha. Próbáld megkapni azt, akit szeretsz, egyébként azt kell szeretned, akit megkaptál.

Az élet egy nagy kaland, és a problémák csupán lehetőséget kínálnak számunkra, hogy megmutassuk, hogy mire vagyunk képesek.

Az világ megy tovább, csak mi topogunk egy helyben.

Néha csupán egy kis lökésre van szükségünk, hogy az érzelmeinket átrendezhessük, és már egy régóta esedékes irányt adjunk az életünknek.

Mindig van, akinek rosszabbul megy. Edd meg a főzelékedet, a harmadik világban örülnének, ha megehetnék. Ne nyavalyogj a felhasított térded miatt, mert mit szóljanak azok, akiknek lábuk sincs. Csak azt akartam érzékeltetni, hogy a boldogtalanság nem mérhető mérőléccel. A boldogtalanság relatív.

A konkurencia élénkíti az üzletet. Egyesek csak akkor veszik észre, mit akarnak, amikor már nem lehet az övék.

Néha csak szorult helyzetben ismerjük fel, milyen nagy szükségünk van a régi barátainkra. Ami viszont hamarabb bekövetkezhet, mint azt gondolnátok.

Vannak dolgok, amikhez nem lehet eléggé felnőni.

Nem a haláltól félek, csak attól a pillanattól, amikor az embernek el kell búcsúznia a testétől. (...) Attól a pillanattól, amikor az ember utoljára vesz levegőt.

Egyenként csak szavak vagyunk, de együtt egy verset alkotunk.

Sehol nem ismerheted meg jobban az embereket, és sehol nem tudhatsz meg többet a gyenge pontjaikról és a titkaikról, mint az álmaikban.