Kiss Judit Ágnes

Minden élethelyzet-változás, minden szenvedés egyben lehetőség is - ahogy az öregedés bölcsebbé válás is lehet, ha hajlandó vagyok tanulni.

Ha boszorkány vagy, a legfontosabb feladatod elvegyülni. Olyannak látszódni, mint a többiek.

Évezredeken át voltak a nők kiszolgáltatottak. Nem urai saját sorsuknak, még a saját testüknek sem. Aki pedig rabságban él, nem is szerethet. Mert a szeretethez szabadság kell. A választás lehetősége.

Minden lelket a saját gondja és gondolata, a saját bûntudata nyomaszt.

A mi időnk és terünk az éjszaka. A sötét, nedves és kiismerhetetlen. A mélység, ahol az érzések, vágyak és ösztönök születnek.

Az emberek félnek a sötétségtől, mert elfelejtették, hogy az árnyékok csak a fényben jelennek meg, és minden árnyékot vet, amire fény esik. Behatoltak az éjszakába, a csendbe és sötétbe. Fényszennyezés és zajszennyezés betegít és pusztít.

Amit leírsz, azt elfelejted. (...) Ha leírod, nem gyakorlod.

A saját gyerekedet a legnehezebb tanítani, mert zsigerből fog tiltakozni ellene.

A tiszta előérzetet nem könnyû felismerni. Ha rosszat súg, könnyû összekeverni a félelemmel, ha túl jót, a hiú reménnyel.

A költészet életforma. Úszás az anyanyelvben, a ritmusban, a formában, lebegés a magzatvízben - a teljesség élménye.

A tisztelet nem alárendelés. Ha maga a teremtő Isten tisztel bennünket, mint szabad akarattal rendelkező lényeket, akkor ennyit nektek se legyen kínos megtenni.

Ne higgyétek, hogy a táncotok egyszer majd jó lesz. Most lesz jó, vagy sosem. Semmi nem majd jó. Most jó vagy sosem. Ha sétálsz a parketten, sétálj jól! Sokáig hittem azt, hogy az élet majd eljön hozzám, ha megtanulom ezt vagy azt, ha megszerzem ezt vagy azt. Hát a nagy frászt! Az élet sosem jön el, az élet itt van, onnantól kezdve, hogy megfogantál az anyád méhében.

Nem bánom, ha csak hangszered leszek, sem azt, ha mostanáig másé voltál, nem bánok férjet, gyermeket... ha kell, áldozz fel, csak legyél te az oltár.