Kiss Noémi

Akik nem érnek egymáshoz, nem tudnak vigasztalódni.

Kelet-Európa jelene annyira töredezett, rendetlen és kaotikus, hogy maga az emlékezettel való foglalatoskodás is csak a rendezetlenség káoszát erősíti.

Sokkal érdekesebb egy hamis képpel nekivágni az útnak, mint egy igazzal. Az igazság unalmas és közhelyes, s ha ez igaz, akkor az utazás is puszta ismétlése volna a jól ismert frázisoknak, amit egy nép lelkére akasztottak.

Aligha akad izgalmasabb a hûlt helyeknél. Luk az úttesten, luk a földeken, utcákon; aztán hirtelen ott terem a rongyokon a gazdagság, étel az abroszon, a dús növényzet, erdő, víz, zuhatag és a hegyek, csupa ékszer. Egyszer csak ott a semmin a valami.

Milyen tágas a világ, ha az egyik legkisebb pontjából kinézünk! És milyen kicsi, ha a világtérkép legnevesebb pontján állunk!

Azért olyan égetően fontos az első napsugár, hogy az esővízzel együtt felszárítsa az elhullatott könnyeket. A tavasz erős, éles, sárga fénnyel tisztítja meg a zavaros (...) lelkeket.

Mindig akad egy hajszál, ami megmenti a dolgokat.

A csempészek többet kirándulnak, mint egy író, és többször mennek terepmunkára, mint az antropológusok.

A titkok láthatatlanok a fejekben. A titoknak természetéből fakadóan nincs szüksége felderítőkre.

Az utazó (...) vágytalan személy, amolyan felesleges ember, aki így szabadon, bármerre mehet, bármit mondhat és gondolhat (...), megfigyelése belengheti a tájat, mégsem fog tudni változtatni rajta, és nem is fogja megérteni, mi van.

A lelki üresség két év múlva is üresség, csak máshogy hat.

A haláltól félünk, de a sírkövektől mindenkinek kéjes izgalom ül az arcára. Mintha keresztrejtvényt fejtenénk.

Ahol bizonytalan a jelen és biztos nincs jövő, ott van a legtöbb játék, mert nincs mit elveszíteni. A játékteremben a világ olyan, mint odakint, csak sûrûbb, tömörebb, izgalmasabb, és nehéz kilépni belőle.

Mikor megkérdezték, mi leszek, ha nagy leszek, azt mondtam, iskolás.

Minden embernek van legalább egy tanár az életében, aki megkeserítette az iskolaéveit, akit mindig gyûlölni fog.

Az unalom, mondhatni, egyáltalán nem semmi; gyúlékony anyag, alattomos érzés.

A múlt mindenhol erősebb kísértet, mint a jelen szellemei.

A szép táj ölni tud (...). Az ölést nem lehet csak úgy kitörölni, hiába robbantanak, gyújtogatnak, építenek ipart, gyárat, munkatelepeket, mozit a gyilkosságok helyszínén. Annál inkább látszik a múlt, minél nagyobb az eltüntetés igyekezete.