Knut Hamsun

Mi, emberek, hamar eltelünk a szerelemmel. Nem kérünk semmiből, amit túlzottan nagy adagban tálalnak. Tényleg ilyen banálisak lennénk?

Az örömök és bánatok forrása maga az ember lelke.

Múlnak a napok, de az idő egy helyben áll.

A szerelem megokosítja az együgyût.

A szerelem a poklok lángjának zenéje s a zene az aggok szívét is megtáncoltatja még.

A szerelem olyan mint a "szeret, nem szeret-virág", amely szirmát epedve tárja széjjel, ha jön az éjszaka és olyan mint az anemóna, amely egy lehelletre is becsukódik és egyetlen érintésbe is belehal.

Olyan a szerelem, mint a nyári éj, csupa csillag az égen, csupa illat a földön.

A szerelem az ember szivét gombás kertté varázsolja el, buja szemérmetlen kertté, amelyben titokzatos, szemtelen gombák duzzadoznak, burjánzanak.