Kóbor János

A szakmai képességek hiánya éppúgy hátráltathatja a munkát, mint az emberi gyengeségek, jellemhibák.

Nincs világnézetem. A pillanat embere vagyok. Arra törekszem, hogy mindig a lehető legjobban érezzem magam, hiszen a jelenekből áll a múlt, és az fogja a jövőt is alakítani.

A szellemességet az egyik legfőbb emberi tulajdonságnak tartom, majdnem azt mondom, hogy az intelligencia egyik legfontosabb fokmérője.

Lehet, hogy valaki azt mondja, figyelj ide, most meg kell szenvedni a jövőért - dehogy akarom én megszenvedni! Ugyan minek kellene? Nem is biztos, hogy megérem! Most legyen jó, és akkor jó volt a múlt is, a jelen is, a jövőt majd csak kibekkelem! Remélem, szintén jól!

Az ember megszületik és meghal. Tehát elvileg van egy idő, amihez köti a létezést, de ez nem fáj, mert az a része sem fájt, amíg nem születtem meg. Tehát körülbelül ugyanerre számítok utána is.

Lazán, lezserül, könnyedén kell élni - a problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket, nem azért, hogy idegeskedjünk rajtuk.

Ha mindig jó a jelen, akkor jó a múlt és a jövő is. Ezért nem engedem a jelent elrontani, mindig harcolok, hogy a pillanatnyi állapot rendben legyen.