Kocsis Paulina

Oda kell arra figyelni, hogy az ember egy kicsit megálljon, és csak egy percre kilépjen a munkájából, a stresszből, és egy ölelésben vagy egy zenében vagy egy mosolyban megtalálja nem feltétlen a boldogságot, hanem egy egészséges énidőt vagy megnyugvást. (...) Nem azért élünk, hogy holnap majd jobb legyen, hanem tök szuper lenne, ha a pillanatokat ott, abban a helyzetben ki tudnánk élvezni, mondjuk anélkül, hogy levideózgatnánk folyamatosan, és emléknek megőriznénk.

Feleslegesnek tartom a negatív érzelmeket. Időpazarlás, nem azért élünk, hogy ezekkel foglalkozzunk.

Ha nem éred el rögtön a csúcsot, sokkal érdekesebb (...) az út, van benne izgalom.

Anya, ugye érzed a lelkedben, te vagy az oka, hogy ilyen lettem? Ahogyan telnek az évek, és visszatalálok, és átértékelem, és aztán el is énekelem, úgy köszönöm az életem!

Mielőtt azt hinnéd, neked írtam a dalt, Hát tájékoztatnálak: megint az önérzeted hajt. Nem csak jó, néha szánalmas a sors, Hazudj csak, hogy boldog vagy, a sánta kutya gyors.

Van az a bizonyos "te", onnan kezdődik a "le". Ismerd a hibáidat, az attól még nem vádirat.

Tetszel, illesz is hozzám, neked már nincsen sorszám, díszpáholyban van a helyed, sőt mi több, az egész termet és mellé minden percet megkapod, és ülök veled.