Kőhalmi Zoltán

Ha az élet olyan, mint egy film, nagyon érdekelne, mennyit kapott ezért az, aki engem játszott.

Ateista vagyok (...). Pont ezért a túlvilágon leginkább az egyik legismertebb ateista humoristával, Douglas Adamsszel szeretnék összefutni, hogy aztán megbeszéljük, miért nem lehet így.

Amíg az ember nem szenvedett el egypár bukást, hajlamos azt hinni, hogy ő nagyon jó. A buktatókkal való találkozás során lehet megtanulni, hogy kell tényleg jónak lenni.

Hungarikum az, amit csak mi gyártunk, és csak mi tudjuk elfogyasztani is.

Függetlenül attól, milyen szép vagy sikeres valaki, pont ugyanazokon a csalódásokon megy keresztül, mint bárki más, a fontos az, hogyan áll talpra, és mit tanul az adott élethelyzetből.

Ez volt a stratégiám már az iskolában is, ha órai fogalmazást kellett írni: 35 percig töprengtem, majd 10 perc alatt gyorsan megcsináltam. Két könyv után már inkább azt mondom, írni kell, és írás közben megoldani a felmerülő problémákat. Amíg nem kezdek bele, addig csak ábrándozok, hiába hitegetem magam azzal, hogy az is munka.

A klímaváltozás rendkívül megosztó jelenség, hiába van egyre nagyobb egyetértés a lehetséges forgatókönyveket illetően a tudósok között, a társadalmak nagyon különbözően ítélik meg a helyzetet, az érdektelenségtől az elutasításon át a szorongásig terjed a skála. Mindegy, hogy mit mondasz tehát, az emberek egy részét biztosan magadra haragítod.