Koncz Zsuzsa

Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék, Minden áldott este fényben megfürödnék, És ha egyszer rajtam lánckerék taposna, Alattam a föld is sírva beomolna.

Az öröm múlékony - mégis szerves része az életünknek -, és nagyon fontos, hogy megéljük minden percét.

Semmit sem szabad felületesen csinálni. Ha nem fektetsz energiát a munkádba - bármi legyen is - , örömöt sem ad.

Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyílnék, Minden évben négyszer virágba borulnék. Nyílnék a fiúnak, nyílnék én a lánynak, Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak.

Nem vagyok jövőt ígérő, távoli égi jel, csak egy földi álmodó, aki gyakran téved el. Lehet, hogy nem vagyok pont olyan, amilyet mindig is kerestél, de az volna szép, ha mégis, ha így is szeretnél.

A víz alatt, a víz alatt a létezés csodás: van élelem bőségesen, s nincs vízkorlátozás. A víz alatt csak egy a gond: a levegő kevés, de esküszöm, csupán az első öt perc a nehéz.

Egyszer még egy gyertyafényes, csendes este visszatérünk. S mint a régi dallamokra, álmainkra úgy emlékezünk.

A jövőt nem sejthetem, A sors ezer rejtelem. Ahogy lesz, úgy lesz, Bárhogy lesz, úgy lesz.

Én nem tudom másképp, csak ennyit tudok, A csodák helyett csak egy mosolyt adhatok.

Az ember az idő múlásával fejlődik, építkezik, és nem csupán saját cselekvéseivel teszi ezt, hanem abból is merít, amit mûvészi élménynek szokás nevezni.

Soha nem lehet a siker önmagában cél, mert megcsal, és olcsó megoldásokra csábít, inkább az fontos, hogy a magad, a munkatársaid, barátaid mércéje szerint a lehető legjobban teljesíts.

Észre kell vennünk a kicsi jót is. (...) Az örömre való képesség látszik rajtunk.

Az a nő, aki soha nem csalódott, nem is nő.

Gyáva népnek nincs hazája, a szolgalélek vezért keres, De az, aki védi az igazságát, nem a vezér kegyére les.

Tudom, az évek gyorsan szállnak, örökké nem tart semmi sem, De ne legyen jutalma senkinek a meg nem érdemelt győzelem.

Ne mondd, hogy nincs igazság, és nem is lesz itt már soha, Törvényes rend a sorsunk, s nem mostoha. Ne mondd, hogy nincs jövő és nincs több remény, S nem vigasztal sem ének, sem költemény. (...) Ne mondd, hogy szembenézni mindenki fél, Hidd el, hogy megfordulhat egyszer még a szél.

A közönség meghálálja, ha hiteles és igényes vagy.

Fontos lenne (...), hogy a nők sokkal több tiszteletet, megbecsülést kapjanak, az élet bármely területén tevékenykednek. Ha anyák, azért, mert a jövőnket nevelik, ha véletlenül üzletasszonyok, politikusok, orvosok lennének, akkor meg azért. Õk is a jövőnkön dolgoznak. Valamennyien!