Kondor Vilmos

Az áldozatnál rendszerint csak egy nyomorultabb részese van egy bûncselekménynek. Az elkövető.

Bûn az, amit az adott kor törvényhozása (értsd: a politikai játszmák választásokon nyertes bulldogjai) annak tartanak. Lehet elmélkedni morálról, erkölcsről, törvényről, jóról, igazságosról és e két utóbbi mûvészetéről (amelyek summája a jog, legalábbis a rómaiak szerint) - de ami tíz éve még tíz év börtönt jelentett, ma meg semmennyit, az már nem is bûn?

Száz vagy éppen ötszáz éve is ugyanazok loptak, akik ma: akik rászorultak, mert - jobb híján - köztörvényes (és nagy átlagban: piti) bûnözőnek lenni nagyon gyakran nem választás, hanem (élet)helyzet kérdése. Akinek nincs, és éhes, és nem lát megoldást, lopni fog.

Minden népnek olyan vezetője van, amelyet megérdemel.

Felfelé nem megyünk, mert onnan előbb vagy utóbb le kell jönni. Az emeletről egy út van - lefelé. Egy pincéből viszont legalább annyi a kivezető út, ahány kijárata van.