Szerző

Konsztantyin Konsztantyinovics Rokosszovszkij

Nemcsak a katonának van szüksége rá, hogy érezze bajtársa könyökét. Tágabb értelemben szüksége van erre a harcoló csapatok magasabb parancsnoki állományának is. Enélkül elhagyatottnak, magányosnak érzi magát, az alkotó gondolat korlátokba ütközik.
Az igazi parancsnoki jellem egyik elmaradhatatlan vonása az, hogy pontosan látja, bajtársai mennyivel járulnak hozzá az ellenséggel vívott nehéz harc közös ügyéhez.
Az ember mindig ember marad, és természetesen - különösen veszély pillanataiban - szeretné maga mellett látni bajtársát és feltétlenül parancsnokát. Ezért is mondja a nép: a világ szeme láttára a halál is szép.
A parancsnoknak ott a helye, ahol csapatai harcolnak.
Győzelem! Ez a legnagyobb boldogság a katona számára - az a tudat, hogy segített népének legyőzni az ellenséget, megvédeni a haza szabadságát, visszaadni békéjét. Az a tudat, hogy teljesítette katonai kötelességét, ezt a nehéz és szép kötelességét, amelynél magasabb rendû nincs a világon!