Kozma Mária

A szerelem olyan, mint a virág, mint az erdő, mint a madárdal, mint a sólyom szárnyalása a magas égen. Ez nem valami csinált dolog. Ezt a föld termette, a természet nemzette, ez valódi, ez istenes dolog, istennek tetsző.

Olyan nagyméretû közöny leselkedik rám, ami engem is megijeszt. Ha már nem leszek magam iránt sem önző, hova teszem magamat?

Ma is nélküled lett este, pedig a reggel ezt még elképzelhetetlennek tartottam. Újra és újra egyedül maradok, és szembe kell néznem magammal segítség nélkül. Most ebben a pillanatban talán a magányom is csak arra ürügy, hogy rád gondolhassak. Szeretnélek látni - ennyi az egész. Néha ez is sok.

Az őrületben mindig a teljes szabadság elve érvényesül a maga gátlástalan öncélúságával.

Az őrültek a legboldogabbak (...), mert megszabadulnak önmaguktól és a környezet szabta törvényektől egyaránt.

Az álom előnye a valósággal szemben, hogy nem kell róla lemondani, megtarthatja az ember haláláig, vagy amíg akarja, vagy előveheti agysejtjeinek rejtett zugaiból, hogy szemhéjai mögött élni kezdjen.

Már nem szerettem, csak valami távoli nosztalgiával gondoltam rá. Jó lett volna ugyanúgy szeretni, mint hónapokkal ezelőtt, úgy éreztem, sokkal boldogabb lennék, ha szeretném.

Az ember nem mondhat mindig világrengető értelmességeket. Néha nagyon pihentető és kényelmes egy kis csevegés az időjárásról.