Krüzselyi Erzsike

Születni, halni: ez az élet rendje, Ki születik, meg is hal egykoron. De hogyha ifjan száll a sirverembe: Ez fáj nekünk, ez bánatos nagyon!

Miért is élek, egyre kérdem? Van-é az életembe` érdem, Ha egyre szenvedek? Miért is élek, hogyha szivem Szeretni tud csak mélyen, híven És nem tud egyebet?