Lana Del Rey

Bárki elkezdheti elölről, Nem a szerelmen, hanem a bosszún át, A tûzön át újjászületünk, A bosszú általi béke Hozza majd el a véget.

Ha mindent megkapsz, amire csak vágytál, aztán elveszíted, akkor ismered meg csak az igazi szabadságot.

És most hogy magam mögött felperzseltem a világot Azon tûnődöm innen hová mehetnék? (...) Vagy legyek most csak itt A konyhában Mezítláb a linóleumon Unottan - de nem boldogtalanul.

Mióta vagyok nélküled az időt ahhoz mérem még erre jöttem rá figyelve hogy változik sötétté a kék.

Add hogy szemem a horizont síkján maradjon add hogy sose emelkedjen tekintetem föl az égig a miérteket kutatva A miértek amiket az életben találtam jelentéktelenek a pillanat varázsához képest - ami persze a legtöbb kérdés megoldása.

Nincsenek okok. És ha mégis lennének - hát tévedek de legalább nem várakozásra pocsékolom az életem Istent keresgélve a hajnali felhők között vagy túlvilági hívásokra fülelve 30 milliárd fényév távolságból Nem. Hagyom hogy mások elmélkedjenek míg én a pázsiton ülve olvasok valami lényegtelent a bekapcsolt tévé mellett.

Hiszek a bennem lévő jóban ami elég szilárd hozzá hogy beletûzzek egy zászlót vagy elültessek egy rózsabimbót vagy felépíthessek rá egy új életet.

Talán a mûvésznek kicsit magasabban kell mûködnie önmagánál ha tényleg szeretne egy darabot közvetíteni az égből.

A szerelem erejével Hiába is ellenkezel Arc kipirul Végre most élsz

Mit az élet maga alkot légy mûvészet Amiben a világ lakik légy a lélek.

Egykedvûen és lazán néz két szem akár a tiszta ég szomorú az arc állsz és nem a felejtésre vágysz hanem csak eltûnni akarsz.

Egyszer régen szerelmes voltam itt az életembe abban a stúdiólakásban veled apró sárga virágok a fák tetején, ennyi volt a látvány a ház előtt az egyetlen ablakon át - pont elég nagy volt, hogy az üvegen át lássam a jövőt. De kiderült, hogy egyedül csak én.

Sose ragadj szélbe állva. Ez a tengerészeti kifejezés arra, hogy nem szabad egyenesen a szélbe vitorlázni. Ahhoz viszont, hogy ezt elkerülhesd, tudnod kell, honnan fúj a szél. És lehet, hogy nem lesz mindig időd fölnézni az árbócra vagy még följebb a szélkakasra ezért érezned kell, merről fúj - az arcodon, és a fehér hullámok csúcsain - melyik irányból rohan feléd.

Pimasz vagyok ha azt mondom ezt az évet úgy érzem mi jobban is megírhattuk volna.

Minél közelebb kerülök ahhoz hogy költővé váljak annál kevésbé esem vissza abba hogy veled legyek minél közelebb kerülök a költészetemhez annál kevésbé esem vissza abba hogy veled legyek minél közelebb kerülök ahhoz hogy költővé váljak annál kevésbé esem vissza abba az ágyba veled.

Nem kell azon veszekedjünk, mi lesz a megoldással mert nem minden házasság végződik felbontással.

Mindig volt egy parányi részem odabent akkora mint egy kisebb szelet piskótatorta ami tudta valahogy valamiért jobbat érdemlek annál aki te vagy.

Mostantól a legnagyobb harcom ez az elszabadult dallam a szívemben attól, hogy nem vagy mellettem. Rácsapni az ajtót a múltra és előrelépni vakon a feneketlen mélységbe nincs sértetlen végcél egyetlen útmutatás látszik az Iránytûn - menj tovább előre.

Az univerzum azért létezik mert mi tudunk róla.

Én egy álmodozó vagyok És nagy álmaim voltak erről az országról Nem arról hogy mit kéne csináljon hanem hogy hogyan érezhetné magát Hogyan gondolkodhatna hogyan álmodhatna Tudom tudom ki vagyok én hogy nektek álmodjak Csak hát én az éden egy darabkájával a fejemben születtem.