Leon Uris

Akárhányszor kell is az embernek döntenie, a tapasztalat nem vértezi fel az új döntés megrázkódtatása ellen.

Bámulatos, mennyire készek az emberek elfogadni egy olyan életet, amely a halálnál is rosszabb.

Nincs más fegyverünk, mint az egymásba vetett bizalom.

Vannak alkalmak, amikor egy nőnek az a dolga, hogy csak nő legyen.

Gyerekkorom óta nem imádkoztam zsinagógában; arra a kényelmes álláspontra helyezkedtem, hogy agnosztikus vagyok. Így nem kellett alávetnem magam a dogmák képmutatásának, de nem is kellett lelepleznem magam mint ateistát, aki nem hisz Istenben.

Egy agglegényben kifejlődik egy hatodik érzék, amely megsúgja neki, ha valaki be akar törni a magánélete szentségébe. Megszólal benne a vészjelző.

A világban hemzsegnek az olyanok, akik megpróbálnak sznobok lenni, de valamiképpen nem ütik meg a mértéket. Az igazi, leplezetlen sznob megérdemel minden tiszteletet.

A tömegek a világon mindenütt rajonganak az egyenruháért.

A döntéshozatal pillanata az ember életének legmagányosabb pillanata. A döntést teljes nyugalomban, sötétben, borongó gondolatok közepette, kételyekkel vívódva, a lélek legmélyebb rétegeibe leásva kell meghozni.

Egy férfi nagynak tûnhet a saját és mások szemében, amikor erőszakoskodik az emberekkel. De egy nő szemében akkor tûnik nagynak, amikor eléggé szerény ahhoz, hogy azt mondja: bocsánat.

Kit érdekel, hogyan mûködik az autó motorja, amíg tetszetős a kárpitozás, a karosszériát pedig teleaggatjuk krómozott herkentyûkkel?

Nem vagy elég bátor, hogy ebben a világban élj, és hogy vállald a rád jutó felelősséget és keserûséget. Azt képzeled, továbbra is a felhőkben élhetsz, de becsapod magad. Egy nap utolér az élet.

Ha megpróbálod elfojtani az érzelmeidet, újra feltörnek majd, és kísérteni fognak.

Az elkerülhetetlen sors a kudarc beépített mentsége.

Ez a végzetes szerelem. (...) Ismerni a hibáit és a rossz oldalait annak, akit szeretünk. És mégis tovább szeretni.

Jó a hazáért meghalni. (...) Jó, ha az embernek van hazája, amelyért meghalhat.

Jó, ha az ember úgy elmélkedhet, hogy nem szorongatják a mindennapi lét nehézségei.

Soha, semmi nem teheti meg nem történtté a szenvedést, amit okoztunk egymásnak.