Louis-Ferdinand Céline

Az élet olyan, mint egy iskolai osztály, ahol az unalom a vigyázó, az lesi folyton, hogy mit csinálsz; úgy kell tenned, mintha nagyon elmélyülten foglalkoznál valamivel, mert másképp jön és fölfalja az agyadat.

Az utazás hasznos dolog, megmozgatja a képzeletet. A többi mind csak csalódás meg fáradtság.

A házakban nincs semmi jó. Amint a kapu becsukódik mögötte, minden ember bûzleni kezd, és amit hord, az is bûzlik. Teste, lelke rohamosan öregszik. Rothadásnak indul. (...) Muszáj kezdeni velük valamit! Elő kell rángatni őket, kikergetni, kitenni a szabadba.

A baj olyan, mint egy házsártos nő, akit feleségül vettél. Talán jobb, ha megpróbálod szeretni egy kicsit, mintsem hogy egy életen át harcolj vele. Kiirtani úgyse tudod.